SZABÓ IMOLA JULIANNA

Videók

kicsitÉN

betűéspixelrakodómunkás

Író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. Versprózákat, verses meséket és táncinterpretációkat ír. Képverseket, vers/tánc-videókat készít. Kutatási területe a kontakt-tánc.

Főbb publikációi: Élet és Irodalom, Holmi, Kalligram, Helikon, Bárka online, Új Forrás, Ex Symposion, Műút, Ellenfény, Hamu és Gyémánt, Csillagszálló, Spanyolnátha, A Vörös Postakocsi, tancelet.hu, szinhaz.hu, felonline.hu,  KULTer.hu, The Fluid Raven, All the Things Are Lost on Earth, Indiáner, (tervezett:Irodalmi Szemle, Tiszatáj, Magyar Napló), Sáska-tánc (2001), Báger Gusztáv: 75 cimű könyvének „illusztrálása“ (képi montázsokkal).

Tagságok, összművészeti csoportok: 

PEN Club (2010), Hímzőkör (2011-), JAK (2012-), FISZ (2013-), Író Cimborák (2013-)

Papp Tibor Avantgárd Műhely, JAK Pass projekt (megálmodó), EGOrombolók (alkotó)

Díjak: 

ODE, Országos Színészi Különdíj (2003), Péter Rózsa-díj (2005)

5. helyezés a Nők Lapja és az Irodalmi Jelen közös novellapályázatán (2010)

Ellenfény „Szakírói pályázat” különdíj (2012)

Queer Kiadó, nyertes borítóterv (Könyvborító ötlet: „Ne légy láthatatlan” címmel (2012)

3. helyezés az Élet a kordonokon túl című pályázaton a Hímzőkörrel (2013)

JAKkendő pályázaton a VARRATOK könyvterv a kiemelt legjobb 10-ben (2013)

Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj 2014

SZÖVEG

Volt egy szó. Giligalagonya. Anya elalvás előtt mesélte. Giligalagonya erdő, giligalagonya házban….Múlt és jelen lett ez az egyetlen mondatrész. Onnantól mindent szavakkal színeztem, építettem és romboltam. Varázsolni tanultam és némítani. Hallgatni. Kisházat gyúrni főnévből és igékkel költözni a pincébe. Kertet rajzolni melléknevekkel és csillagokat kaparni ragokkal. A szavakban élek olykor. Formájuk és alakjuk van, igazságuk és rendjük. A világnak már kevésbé. Nem is kellenek neki az igaz szavak. Gyöngyök gurulnak a viaszkos vásznon, csomókká nőnek a szabadság nyakán. A szavak tompán, bénultan ülnek a mondatokban. Nem húzzuk őket közel. Hallgatunk. Nézzük a lassú leépülést, az elmúlást, a szétszakadt lánc apró szemeit. Lehunyt tekintet. Ahogy a világ befelé némul, mint egy kivágott erdő. A nyomok jéghideg felülete, járatlan ösvények. Volt egy szó. Éjszaka elalvás előtt mondogattam. Hátha felemel, megrajzol és elrepít. Valahova. Oda.

MUNKÁK

Kép. Szöveg. Miegyéb.

ZSZSV

Kapcsolat